A fóbiák tartós, nem reális, igen erős szorongást jelentenek, meghatározott külső helyzetekre adott válaszként, amilyen például a magasból való lenézés, esetleg egy macska vagy rovar jelenléte. A fóbiások kerülik a szorongást kiváltó helyzeteket, vagy nagy szenvedések árán viselik csak el azokat. Oldalunkon a rovaroktól és rágcsálóktól való beteges félelemmel (fóbiával) és azt kísérő téveszmékkel és érzékcsalódásokkal foglalkozunk.

Leírjuk a tipikus tüneteket.

A népesség egy kisebb, túlérzékeny csoportjából az ízeltlábúak (ritkábban a rágcsálók) kóros (pszichés) jelenségeket válthatnak ki, melyek:

  • szorongás, beteges félelem (fóbia),
  • érzékcsalódás (hallucináció), illetve
  • képzelődés (téveszme)

formájában jelentkezhetnek.

Korábban ezt összevontan inszekto/entomofóbia elnevezéssel jelölték.

Napjainkban már az ízeltlábúak által előidézett pszichés ártalmakat a fenti felosztásnak megfelelően tárgyalják. Az egyes jelenségek közötti különbségek ismerete a megfelelő segítségnyújtás, a kezelés miatt kiemelt jelentőségű. Bármely forma előfordulásakor hitelt érdemlően meg kell győződni arról, hogy a panaszok hátterében egészségügyi kártevők valóban nem fordulnak elő! Kártevőirtást végezni fóbiás személynél nem etikus!

A kártevőmentességben való meggyőződésben az egészségügyi kártevőirtással foglalkozó szakembereknek (pl kártevőirtó szakmunkás, egészségügyi gázmester) igen fontos szerepe van, mivel ismerik a rovarok életmódját, biológiai sajátosságait.
Gyakran már a telefonos beszélgetés második mondatánál is tudja a gyakorlattal és jó szimattal bíró kártevőirtó, hogy fóbiás a megrendelő.

Szorongás, beteges félelem (inszekto/entomofóbia)
A jelenséget tartós szorongás, irracionális és eltúlzott félelem jellemzi.

A beteg irtózik az ízeltlábúakkal történő megfertőződés lehetőségétől, illetve ellenállhatatlan késztetést érez ezek elkerülésére. A szorongás gyakran annak ellenére is fennáll, hogy a beteg felismeri, félelme túlzott és teljesen indokolatlan. A fóbia gyakran olyan ízeltlábúakkal szemben is kialakul, amelyekkel a betegnek korábban valódi kapcsolata nem volt.

A jelenség napjainkban fokozódó mértékben észlelhető, mert a kártevők vélt vagy valós ártalmát a tömegtájékoztatás eszközei (például TV, rádió, internet) jelentős mértékben felerősítik. A félelem megszüntetése érdekében célszerű az ártalmatlan illetve a valóban ártalmas ízeltlábúakról megfelelő információt adni.

Az alábbiakban egy lakossági e-mail megkeresését másolunk be, változtatás nélkül.
A levélből egyértelműen kiderül egy kártevőirtó számára, hogy inszektofóbiával van dolga.
Nevet, címet, telefonszámot természetesen nem jelenítünk meg. Íme a levél:

“Név :
Telefon :
E-mail :
Üzenet : A felettem lakók már eddig is többféleképpen életveszélyesen megfenyegettek, és most a dús szőrű macskájuk bolháját az erkélyemre szórták, majd a lakás belterében található szerelőaknán keresztül található réseken (amit az előző idős lakó szétáztatott) juttatják be a lakásomba.A konyhában, a szobákban, fürdőszobában pattognak a bolhák és mostanra már tele van az egész testem bolhacsípésekkel.
Aludni szinte kényszeredetten tudok csak, félve a rovarok csípésétől álmomban. Pár óránként kényszerülök inget, nadrágot váltani, mivel pillanatok alatt beleköltözik és ekkor lakmározik a testemből.
Volt, hogy reggel a combomon találtam egy kis kemény fekete foltot és tűvel is alig tudtam a bőrömből kipiszkálni. Valószínűleg a bolhára ráfeküdhettem és összelapulva a bőrömön maradt. Tegnap éjjel kimostam a paplant és észrevettem benne,
hogy ami éjjel zavart engem a takarózásban, az a bolhák lárvája. Telis-tele volt szinte egy araszonként az egész fehér paplan. A világosság felé fordítva még egyértelműbbé vált a mennyiségük. Már több ezer forintot kidobáltam különböző rovar és bolhaírtókra,
fertőtlenítőkre, de semmi eredményük. Az elmúlt években egyébként is rengeteget takarítottam és fertőtlenítettem, de mostanra már ez semmit sem ér. Az egész bolhásodás pár hete kezdődött, amikor a lakásom eladásáról beszéltem egyik ismerősömmel. Ekkor ellepték a lakásomat először a hangyák,
majd utána a többi apró rovar és bolha lett fellelhető. Annyira kicsik, hogy szabad szemmel szinte láthatatlanok, hiszen 1-2 milliméternél is kisebbek. Erkélyre sötétben ki sem merek menni, hiszen akkor ugrálnak a legjobban a bolhák.
Vannak repülő rovarok is, melyek még a zsebkendőmbe is beleszállnak és orrfújás alkalmával megcsípték belülről az orromat, majd onnan átúsztak a számba, mikor végre sikerült kiköpnöm a pici rovart, melynek nagyon fanyar íze volt.
Sokszor még az ennivalómban is találtam bolhát vagy másmilyen repülő rovart, melyet valamikor csak evés közben fedeztem fel a szörnyű íze miatt. A kérdés: hogyan tudok megszabadulni a bolháktól, rovaroktól és végre elégtételt venni a szomszédaimon? Az államigazgatási és szakhatóságok teljes teret engednek szomszédaim minden tettének. Ami tanácsot pedig eddig adtak: menjek külföldre.”

Munkáink során rengeteg fóbiás emberrel találkoztunk, a teljesség igénye nélkül ezen esetekból ragadunk ki néhány tipikus esetet.

Rovar és rágcsáló panaszok, ahol a kártevő jelenlét nem nyert igazolást.

  • Egy hölgy ágyi poloska és bolha aktivitásról is beszámol, sőt tetvek és atkák is gyötrik. A megrendelés során még csak bolháról és poloskáról szólt a fáma, az egyébként is jellemző tünet és esetleírásokkal, így nem gyanakodtunk. A helyszínre érkező kollegának további kártevők és vérszívók elevenedtek meg, de persze csak szóban. Alapos helyszíni szemle során teljesen kártevőmentesnek ítéltük az ingatlant, melyet a lakó “természetesen” nem fogadott el, a rovarirtószeres kezelést kérése ellenére sem végeztük el. Két nappal később ismét telefonált a hölgy, elmondta, hogy volt olyan kártevőirtó, aki megcsinálta a fújást (és ezzel meg is erősítette a fóbiájában). Nagyon ritkán előfordul ugyan, hogy az irtószeres kezelés után eltűnnek vagy csökkennek a beteg fóbiás tünetei, mivel lelki megnyugvást hoz számára az a tény, hogy vegyszerrel pumpálta valaki tele a lakását. Ez azonban nem a rovarirtás sikerét jelzi, egyszerű placebo hatásról beszélhetünk, vagyis a kezelésbe vetett hit önmagában enyhíti a tüneteket. Ettől sokkal gyakrabban történik ellenkező előjelű eredmény, vagyis a beteg teljesen tehetetlennek gondolja magát – mert bizony “rovarirtók is kinn voltak, fújtak is (-tehát van bogár-), de nem ért semmit”. Szerencsétlen esetben egy ilyen fóbiában megerősítés öngyilkossághoz is vezethet.
  • Gyakori, hogy a panaszokat a rovar vagy rágcsáló „objektív” leírásával támasztják alá. Pl. kék színű, a fogkrémes tubusból ugrik stb. Igen elterjedt a „gyufás doboz jel”, amikor a beteg az általa „talált” rovarokat átnyújtja. A doboz tartalmának vizsgálatakor természetesen kitűnik, hogy abban leggyakrabban a házi por különféle alkotóelemei (pl. textilszálak, hamu stb.), esetleg sebről származó/levált var vagy korpa, nem ritkán száradt orrnyálkahártya váladék található. A kártevőirtó szakember beazonosításának negatív eredménye azonban nem győzi meg az illetőt, aki a „rovarok begyűjtésével” kitartóan tovább foglalkozik.
  • A fóbiás beteg nem mindig talál rovar jelet, mint csalhatatlan bizonyítékot. Előfordul hogy egyszerű fugahézagra, fali tipli helyére mutogat a fóbiás ember, mint a kártevő rejtekhelyére, ahol persze nincs semmi.
  • Egészen abszurd, időnként vicces kártevő észleléseket is hallunk megrendelőinktől. Ilyen például a titokzatos rágcsáló, mely “megette a földgömböt, elásta a mákdarálót. Ezen kívül minden este hangosan horkol és morog, majd a csilláron hintázik”. Egy másik helyen, zöld színű egér rágja az ajtók réz kilincseit. Tapasztataink szerint főként idős, egyedülálló emberek szenvednek ilyen észlelésektől, akik makacsul ragaszkodnak az elmondottakhoz.

Érzékcsalódás (hallucináció)
A jelenség rendszerint egy-egy személynél alakul ki és rendszerint korábbi,valamilyen ízeltlábú által előidézett ártalomra (például. korábban elszenvedett rovarcsípésre) épül. Kialakulásának alapja lehet más megbetegedés (pl. cukorbaj, allergia, bőrgombásodás, vitamin vagy ásványi anyag hiánya stb.) kísérő jelenségeként fellépő bőrviszketés is.

Jellemző, hogy a beteg testének felületén, esetleg bőrében szúrásokat, csípéseket, égő, bizsergő érzéseket és viszketést kiváltó ízeltlábúakat (pl. tetvet, bolhát stb.) érez.

Vizsgálatkor a test különböző részein horzsolásos hámhiányok vagy hegek fedezhetők fel.

A horzsolások oka az intenzív vakarás, a hegeket viszont valamilyen éles szerszám (pl. kés, csipesz, olló stb.) okozza, amelyet a beteg az ízeltlábú bőrből való „eltávolításához” használt. A bőrön elvétve égésnyom is fellelhető, amikor valamilyen vegyi anyagot (pl. savat, lúgot) alkalmaznak a vélt parazita „elölésére”. A jelenség nem ritka a kábítószerrel (főleg heroinnal) élő embereknél.

A betegek kártevőirtással foglalkozó szakembert hívnak fel, de sokszor jelennek meg az ÁNTSZ intézeteiben, illetve a bőrgyógyászati szakrendelésen.

A kártevőirtással foglalkozó szakember – ha meggyőződött arról, hogy nincs valós kártevő ártalom (!) – feltétlenül kerülje el a rovarirtószer használatát. Az „irtás” elvégzés ugyanis nemcsak etikátlan, hanem a betegséget is súlyosbítja, és mivel a kérdést nem oldja meg, ezért folyamatos reklamációkhoz vezet.

Akkor jár el helyesen a kártevőirtó szakember, ha közli: a kérdés megnyugtató rendezése nem az ő illetékességi körébe tartozik.

Javasolni kell, a beteg forduljon bőrgyógyász szakorvoshoz.

Képzelődés (téveszme)
A jelenség kialakulása mögött tényleges környezeti ingerek vannak, amelyeket a beteg helytelenül értelmez, és azokat gyakran valamilyen ízeltlábúnak tulajdonítja, amelyek megcsípi, esetleg „megfertőzi” nem-csak önmagát, hanem családtagjait vagy munkatársait is. A jelenség azonban minden külső inger nélkül is felléphet, rémkép formájában rögzülhet, végső esetben téveszmék kialakulásához vezethet.

Leggyakoribb tünete a hangyamászás vagy szúrások érzete, viszketés és az ezt követő bőrgyulladás. Az érzékcsalódás gyakran halmozottan, a családra vagy munkatársakra vonatkozóan is előfordulhat. Amennyiben a tüneteket különféle környezeti hatások (például. unalmas vagy monoton munka, túlzott munkahelyi elvárások, határidők stb.) váltják ki, a téveszme megszüntetése, illetve a tünetek csökkentése komplex (munka vagy foglalkozás-egészségüggyel is foglalkozó orvos bevonását igénylő) feladat, amely ennek ellenére is igen gyakran marad megoldatlan.

Napjainkban sem eldöntött kérdés, hogy a betegeket bőrgyógyász vagy pszichiáter kezelje.

A bőrgyógyászok azzal érvelnek, hogy mindhárom jelenség (a szorongás, a hallucináció és a téveszme) kezelésében a pszichiáterek jobban képzettek. A betegek azonban – természetükből adódóan – az elmeorvosi szakrendeléseket messze elkerülik, és inkább nem kezeltetik magukat. Ezért kedvezőbb, ha a bőrgyógyász kér a pszichiátertől szakvéleményt és a kezelést annak figyelembe vételével folytatja.