A kisebb hangya vonulásokat házi módszerekkel is megpróbálhatjuk kezelni.

Keverjünk össze bóraxot és porcukrot 1:1 arányban, majd szórjuk ki a hangyák közelébe.

A cukor vonzza a hangyákat, a bórax pedig elpusztítja őket. Ezzel a módszerrel általában kisebb hangya ártalmakat lehet hatékonyan kezelni, a házi praktika eredményessége természetesen nem összevethető egy profi hangyairtó kezeléssel.

A módszerrel lakóterek hangyairtó kezelését nem javasoljuk, kisgyermek közelében veszélyes lehet. A bórax esetleges szervezetbe jutása vese és májelégtelenséget okozhat.

A hangyák a gyümölcsfákon, a zöldségféléken, a díszbokrokon és a rózsatöveken akkor jelennek meg, ha azokon levéltetvek is vannak. Ha azt látjuk, hogy a növényeken a hangyák le-fel korzóznak, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ott levéltetű károsít, szívogatja a leveleket. A hangyák szimbiózist építettek ki a levéltetvekkel: a hangya masszírozza a tetvek potrohát, ennek hatására azok több mézharmatot választanak ki, amit a hangyák elfogyasztanak.

Az intenzív mézharmat kiválasztáshoz viszont a levéltetvek több nedvet szívnak fel a növényektől, tehát a kártételük fokozódik. Ebből világosan látható, hogy a hangya és levéltetű szimbiózis káros a növényekre, vagyis nemkívánatos folyamat. Növényvédőszeres permetezéssel kezelhetjük ugyan a levéltetű ártalmat (és egyben a hangya problémát), de ettől egyszerűbben, irtószermentesen is célt érhetünk.

Egyszerű egér elleni tubusos ragasztót (újabban rovar elleni ragasztónak hívják – kijátszva az állatvédelmi törvényt) egy hajszálvékony folytonos sávban kenjünk a fa törzse köré. Ezzel egy védősávot képezünk a hangyák mozgási útjaiba, a fán való korzózásuk megakadályozandó. A hangyák beleütköznek a ragacsba és visszafordulnak, némely hangyák beleragadnak.

A hangyák ellen ragasztókör kikenését időnként megismételni szükséges.

Kültéren viszonylag gyakran láthatunk óriási hangya egyedeket vonulni. Amikor ezek az óriási hangyák a házon belül jelennek meg, az bizony aggodalomra adhat okot. A korhadó fák lakója a hatalmas termetű faodvasító lóhangya (Camponotus ligni-perda).

Melegkedvelő, sík- és dombvidéken egyaránt előforduló, gyakori hangya faj. A lóhangya feje kevés sertével fedett, potroha fényes feketésbarna, tora, nyel-pikkelye és lábainak elülső része vörösbarna. A dolgozó hangyák 6-14 mm hosz-szú, a hím 8-12 mm, de a termetes nőstény a 16-18 mm-t is eléri.

Fészkét az élő és elhalt fák gombásodó belsejében az évgyűrűket követve rágja ki, amely akár 6-10 méterig is felhatolhat a törzs belsejében, de a fészek föld alatti része is igen kiterjedt. A több hangya fészekből álló népes kolóniák között föld alatti folyosók teremtik meg az összeköttetést. A bátor, harcias hangyák fészkükben nem tűrnek meg idegen rovarokat, a betolakodókat azonnal megölik.

Éjjel-nappal aktívak. Táplálékuk növényi nedvekből, ízeltlábúakból, de nagyrészt a levéltetvek mézharmatából áll. Ezekkel az óriási hangyák egyedeivel gyakran találkozhatunk könnyűszerkezetes, vagy gerendaházak belsejében.

A lóhangya irtás professzionális hangyairtó készítményekkel lehetséges.