Kullancs

A betegség először 1975-ben ütötte fel a fejét az egyesült államokbeli Lyme városában, járványszerű ízületi megbetegedéseket okozva. A Lyme-kór az USA bizonyos államaiban még ma is jóval gyakrabban fordul elő, mint a világ más országaiban, ez azonban nem jelenti azt, hogy kevésbé kellene komolyan venni a betegséget. A nyári és késő nyári hónapok kedveznek a leginkább a Lyme-kórnak, éppen azok, amelyek a legideálisabbak a természetben tett kirándulásokra és túrákra.

A betegséget terjesztő kullancsok a túrázók által kedvelt erdőkben, bokros-bozótos területeken és erdei tisztásokon, az aljnövényzetben, illetve a fák és bokrok levelein élnek, és fél vagy legfeljebb egy méteres magasságban lógva várják a táplálékukat.
A kullancsokkal kapcsolatban fontos tudni, hogy nem mindegyik egyed terjeszt betegséget, ők ugyanis alapvetően nem hordozzák magukban a Lyme-kórkórokozóját. A megbetegedésért felelős borrelia burgdorferi már fertőzött állatok véréből kerül a kullancs szervezetébe, az ember pedig akkor van veszélyben, ha a fertőzött kullancs a bőrbe fúrva magát legalább 1-2 napig észrevétlen marad. Ennyi idő kell ahhoz, hogy a kórokozó bejuthasson az ember vérkeringésébe.

Ha a bőrbe fúródott kullancsot nem veszik időben észre, akkor néhány nap elteltével a csípés helyén szaporodni, 3-32 nap elteltével pedig vándorolni kezdenek a szervezetben. A szaporodás időszakában semmilyen tünet nem jelentkezik, amely felhívná a figyelmet a baktériumok jelenlétére, éppen ezért a fertőzöttség megállapítása a betegség korai szakaszában igen nehéz. A Lyme-kór tünetei ugyanis három szakaszban jelentkeznek, az első a kórokozók vándorlásától számítható.

A korai szakaszban a következő tünetek utalhatnak a fertőzöttségre: fáradtság, hidegrázás, láz, fejfájás, tarkómerevség, izom és izületi fájdalmak, vándorfoltok. Ez utóbbi elsőként a csípés helyén látható, később azonban a test más részein is megjelenhet. A vörös szélű folt akár 50 cm átmérőjűre is kiterjedhet, majd közepe lassan kifehéredik, de sem viszketéssel, sem különösebb fájdalommal nem jár. Sőt, bizonyos idő elteltével – az említett tünetek többségével egyetemben – nyomtalanul el is tűnik, azonban a fáradtság érzése akár hetekig fennállhat.

A betegség második szakaszára már súlyosabb tünetek jellemzőek, melyek közül a leggyakoribbak a fejfájás, a tarkómerevség, idegi fájdalom, ritkábban pedig szabálytalan szívverés, mellkasi fájdalom és az egyik arcfél ideiglenes bénulása.

Ha a betegséget a felismerés hiányában nem kezelik, az akár maradandó következményekkel is járhat. A Lyme-kór harmadik szakaszában ugyanis – amely egyébként akár évekkel később jelentkezik csak – az idegrendszeri zavarok mellett súlyos ízületi gyulladások alakulnak ki, amelyek elsősorban a térd ízületeit érintik. A gyulladás kevésbé fájdalmas, mint amennyire látványos és súlyos: a térdek megdagadnak, meleg tapintásúak, a térd mögött pedig ciszták alakulhatnak ki, amelyek megrepedése már jelentős fájdalmakat okoz.

A harmadik szakaszt is elérő, Lyme-kórban szenvedő betegek 10%-ánál az ízületi problémák maradandóak. A Lyme-kór kórokozóját a leggyakrabban a vérben található ellenanyagok mérésével igyekeznek azonosítani, a módszer azonban kevésbé megbízható, hiszen a kórokozó a betegség korai szakaszában gyakran nem kimutatható. A Lyme-kórpontos diagnózisának felállításához ezért a vérvizsgálat mellett a tünetek megléte is szükséges. A betegség általában antibiotikumokkal jól kezelhető, ezt azonban a későbbi szövődmények elkerülése érdekében érdemes még a korai szakaszban elkezdeni. Súlyos idegrendszeri zavarok esetén intravénás antibiotikumkúrát is szoktak alkalmazni, mely akár több hétig is eltarthat. Olvasson tovább a kullancsirtás lehetőségeiről.