Rágcsálóirtószer mérgezés:

Hazánkban a rágcsálók írtására különféle kumarinok származékát, dikumarol, kumaklor tartalmú rodenticideket használunk. A rágcsálóirtószerek okozta mérgezés úgy jön létre, hogy a kihelyezett rodenticidet a kutyák, macskák feleszik, vagy a mérgezés miatt lassan mozgó, vagy elhullott rágcsálót (patkányt, egeret) részben vagy egészben elfogyasztják. Kutyákban általában egyszeri nagyobb adag, macskákban az ismételt kisebb mennyiségek felvétele okoz mérgezést. Az egyik leggyakoribb nem szándékos mérgezés fajta hazánkban, a szakszerűtlen “szétszórt, szétdobált irtószerek” következménye.

Ezek a szerek a mérgezés során heveny vérzékenységet okoznak.

A kumarinszármazékok alapvetően a vér alvadó képességének zavarát okozzák azáltal, hogy gátolják a K-vitamin felhasználását és ezzel a protrombin képződését. Így csökken a különböző véralvadási faktorok vérbeli mennyisége, a fibrinogén-, a prokonvertin-képzés és romlik a vérlemezkék összecsapódási képessége. A kumarinszármazékoknak közvetlen kapillárist károsító hatása is van. Mindezek következtében az erek már minimális mechanikai hatásra sérülnek. Így csakhamar a test legkülönbözőbb részeiben és gyakran a testnyílásokon keresztül a külvilág felé is vérzések keletkeznek.

A testüregekben nagy mennyiségű vér halmozódik fel.

A szakszerűen kihelyezett csalétek kihelyezése esetén az elsődleges mérgezés ritka, még ritkább a másodlagos mérgezés (ez azonban nem zárható ki szakszerű irtás esetén sem).

Ha mégis előfordul (helytelen tárolás, szakszerűtlen felhasználás, a kutya valahol megette a szert, vagy az elpusztult patkány egy részét, vagy egészét, stb.) akkor ellenszerként kutya súlyához viszonyítva kilónként 1 szem Konakion tablettát és tejet és/vagy Konakion injekciót kell adjunk. A tabletta hatásában egyszerű K-1 vitamin (10 mg phytomenadionum tablettánként), amely a szervezetből könnyedén kiürül, viszont azonnal alkalmazva megelőzhetjük a bajt vele.

Az már bajt jelent, ha a méreg felvétele után kb. 8-24 óra múlva a háziállat bágyadt, étvágytalan, járása bizonytalan, nyálkahártyái világosabbak a megszokottnál, később sokat fekszik, majd fel sem tud kelni. Belső hőmérséklete legtöbbször normális, láza nincs, sőt legtöbbször alacsony a testhőmérséklet. Utóbbi nem sok jóval kecsegtet, mert azt jelzi, hogy a méreganyag felszívódása már előrehaladott. A belső vérzés következményeként a nyálkahártyák feltűnően sápadtak, a testnyílásokból vér szivároghat, véres hányás, ritkábban vérvizelés, véres bélsárürítés előfordulhat. Elhúzódóbb esetekben a bőrön hullámzó duzzanatok (haematómák, vagyis vérömlenyek) jelennek meg. A vemhes állat szinte mindig elvétél. Az ismétlődő köhögés, később a nehezített légzés már a mellüregi vérzésre utal.

Ha a tünetek valamelyikét észleltük, késedelem nélkül forduljunk állatorvoshoz!

Tudjuk meg, milyen irtószert fogyasztott az állat, erről tájékoztassuk az orvost.

Tájékoztassuk az eddig megtett intézkedésről, legfeljebb a megérkezéséig adhatunk a kutyának tejet, orvosi szenet (méreganyag megkötése). Az időbeni beavatkozás (hánytatás, hashajtás, K-vitamin) még eredményes lehet.

A teljes felszívódást követően már a vérátömlesztés is csak nagyon ritkán segít!